.
 


 


 
 

 
 
 

CSITÁR
Csitár község nevének első említésével a 14. század első évtizedeiben készült oklevelekben, különböző iratokban találkozhatunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a község ekkor alakult. Nevének első említése azt jelzi, hogy a 14. század elején már a lakott települések közé tartozott, lakói adót fizettek, különböző szolgáltatásokat végeztek földesuruknak.
A különböző földmunkák során előkerült tárgyak azt bizonyítják, hogy az időszámításunk előtti III. évezred elején, az újabb kőkorban lakott volt ez a vidék. Az alig két kilométerre fekvő Iliny határában, ebből az időből, átfúrt baltát ismerünk. A kőkort követő rézkorban (i. e. 2500 - i. e. 1900-ig) sem lehetett lakatlan községünk határa, mert a szomszédos Nógrádmarcalban bronzkori csákányokra bukkantak a kutatók.
A rézkort felváltó bronzkorból (i.e. 1900 - i.e. 750-ig) már számos lelet bizonyítja, hogy a község határa a lakott helyek közé tartozott. A Karnók-hegy lapos peremén több holdra kiterjedő bronzkori lakótelepet, urnasírokat találtak 1953-ban. 1966. augusztusában Krizsán János traktoros szántás közben gazdag bronzleletet talált a Hólya-dűlő határrészben. A későbronzkori leletegyüttes kard, tőr, lándzsahegy- és kartekercstöredékeket tartalmaz, de található közöttük agyagedény töredék, sarló, balta stb. A balta, csákány előfordulása intenzív földművelést enged feltételezni. A leletek közül nem hiányzik a korongos fejű tű, a fibula, melyek a ruha díszítésében kaptak szerepet.[2]
A III. század végén a Sziléziából bevándorolt germán vandálok jelentek meg vidékünkön. Jelenlétüket a község határában, a Völgyi-kútnál előkerült edényleletek bizonyítják.
A VI. századtól szláv lakosság telepedett le az Ipoly völgyében. Nagyon valószínű, hogy a falu határában lévő Kerekdombon, az 1960-as években feltárt földvárat ők építették.
A honfoglaló magyarok a 9. század elején érkeztek a Kárpát-medencébe. Az itt élő szlávoktól elsajátították a földművelést, amely a végleges letelepedésüket segítette elő. Az Ipoly völgyébe a 10. században települtek a honfoglaló magyarok, törzseik nevét több helység neve őrzi: Gyarmat, Kér, Kürt stb.
Egyes kutatók feltételezik, hogy a Volga vidékéről bevándorolt mohamedán vallású izmaelita népcsoport a honfoglaló magyarokkal érkezett a Kárpát-medencébe. Letelepedésüket az általuk adott helynevek is őrzik. A gyepűvonalon fekvő településünknek, állítólag, ők adták a Csitár nevet. Feltételezések szerint Mohora község elnevezése is tőlük származik.
Mások viszont a község nevét a szláv csatár szóból származtatják, mely pajzskészítőt jelent. Annyi bizonyos, hogy ebben az időben a király utazását könnyítő szolgáltató falvak egész sora található megyénkben, amelyek a megyét átszelő királyi útvonal mellett helyezkedtek el. Ez szerint a gyepűvonal védőit kiszolgáló pajzskészítő mesteremberek lakhattak Csitárban, melyről a település a nevét kapta.
A 14. század elejéig, az első írott források megjelenéséig, a község történetéről csak azt tudjuk, hogy Csitár - több Ipoly-völgyi településsel együtt - a Kacsics nemzettség birtokához tartozott. Ettől kezdve több évszázadon át, azonos földbirtokosokhoz tartoztak e települések, amely közös történelmet, azonos gazdasági-társadalmi fejlődést eredményezett számukra.
Csitár nevének első említésével azokban az oklevelekben találkozhatunk először, amelyeket I. Károly király adott ki 1327-ben. A király a Kacsics nemzettség birtokában lévő falvakat, hűsége jutalmául, Farkas mester fiának Tamás erdélyi vajdának adományozta. A Kacsis nemzettségből származó Tamás vajda, aki ekkor Szécsénybe lakott, a Szécsényi előnevet kapta. Szécsényi Tamás erdélyi vajda ekkor jutott Csitár községhez, melynek nevét Cythar alakban találjuk az oklevélben.[5] A későbbi iratokon az alábbi alakban találjuk a község nevét:
1332-ben: Chittar[6]
1384-ben: Kis Cythar, Nagy Cythar[7]
1542-ben: Kys Cythaar, Nagy Cythaar[8]
1566-ban: Chitár[9]
1596-ban: Chithar[10]
1698-ban: Csitár.
A Szécsényi család 1459-ben kihalt. Szécsényi László még halála előtt, 1455-ben, a több megyében fekvő birtokait két vejének, Guthi Ország Mihálynak és Lossonczi Albertnek zálogba adta.
A 16. század közepétől Nagycsitár Mahmudnak, a szécsényi vár várnagyának tímárbirtoka volt, de 1559-ben Ali bin Haszán az új tulajdonos. Kiscsitár Musztafa tímár birtokához tartozott.
1593 őszén a török csapatok a felső-magyarországi részek elfoglalására készültek. Tienffenbach Kristóf kassai főkapitány és Pálffy Miklós érsekújvári főkapitány, hogy a Füleken állomásozó török csapatok támadását megakadályozzák, seregükkel körülvették a várost. A felszabadító csapatok nemcsak Füleket, hanem Szécsényt is megtisztították a töröktől. A visszavonuló török csapatok Kiscsitárt teljesen elpusztították, de Nagycsitár lakói is elmenekültek a közelben folyó harcok hírére.
Az 1596-ban készült összeírásban nyolc egésztelkes jobbágyot írtak össze az akkor már egy településből álló Csitárban.
1686-ban már azt olvashatjuk Kiscsitárról, hogy lakói Nagycsitárba költöztek. Kiscsitár megszűnését az is bizonyítja, hogy az 1590-es évek közepétől már csak egy Csitár nevű település szerepel a portaösszeírásokban.
A 16. század végén, illetve a 17. század elején a Losonczy, a Guthi Országh birtokoknak új tulajdonosaik lettek. A temesvári hős Losonczy István leánya, Anna, a Hont-Pázmány nemzettségből származó Forgách Zsigmondhoz ment férjhez. A házasság révén a hatalmas birtok - köztük Csitár is - a Forgáchok tulajdonába került. Forgách Ádám 1647. november 18-án a Csitár helységbeli részjószágot és a szécsényi uradalomhoz tartozó többi jószágokat 12 000 forintért zálogba adta idősb. Koháry Istvánnak.
A Guthi Országh birtokrész a 17. század elején - a pontos időpontot nem tudjuk - Bosnyák Tamás Fülek várának főkapitánya kezébe került. Az 1635-ben Surányban kötött osztályegyezség Csitár községet Bosnyák István esztergomi kanonok tulajdonába adta.[25]
A Forgách és a Bosnyák csitári birtokrész több alkalommal került zálogosok kezére.
Csitár - a korábbi évszázadokhoz hasonlóan - a szécsényi uradalomhoz tartozott a 18. század elején is. Az egyik birtokrész továbbra is a Forgách családé, a másik csitári birtokrész viszont a Bosnyák családtól a Szentiványi család kezébe került.
A 19. század közepén a falu és Gárdony puszta földbirtokosainak személyében változás történt. A Szécsényben lakó Forgách család a hozzátartozó birtokokat - így Csitár egy részét is - Pulszky Ferencnek adta el. A Szentiványi birtokrész, melyhez Gárdony puszta is tartozott, az 1840-es években Torkos László, majd 1880-ban Zichy Nándor tulajdonába került. Alig másfél évtized múlva új tulajdonosa lett Gárdony pusztának, Gróf Mailáth István Géza.
Az 1848-ban történt jobbágyfelszabadítás a jobbágyság intézményét megszüntette. A gazdák által használt termőföldek - megváltás után - saját tulajdonukba kerültek: el lehetett adni, örökölhető lett a föld.
A II. világháború után, a megszűnt uradalmak földjeinek egy részét a falu és a puszta szegényebb családjai között osztották ki.

Nógrádgárdony
A puszta neve azokban az oklevelekben (1327) fordul elő először, amelyekben Csitár község nevének első említése is történik. A források a puszta létezésénél többet nem árulnak el.
A budai szandzsák 1559. évi összeírásában Gárdony még faluként szerepel. Az itt lakó öt családfőt név szerint is felsorolják: Varga Tamás, Görény Máté, Bagol János, Kocsi Ambrús, Kovács Simon. A falu ekkor Hüszejn tímárbirtokához tartozott.
A falu lakói ekkor jómódban éltek.
A későbbi összeírásokban Gárdony falut már mint lakatlan pusztát vették nyilvántartásba. Ez szerint a falu 1559-1570 között néptelenedett el.
A 17. századi forrásokban ismét csak nevének említésével találkozhatunk. Ekkor a Bossnyák uradalomhoz tartozott. 
A Szentiványi család 1761-ben Bossányi birtokot zálogba vette. A zálog lejárta után, további 32 évre a Szentiványi család lett a Bossányi birtok zálogtulajdonosa. A Bossányiak a zálogba adott földjeiket nem váltották ki, az véglegesen a Szentiványiak tulajdonába került.
A Szentiványiak egyre több cselédet alkalmaztak Gárdony pusztán a 18. század második felétől. Az adatokból a majorsági gazdálkodás lassú ütemű kibontakozását figyelhetjük meg.
A 19. század közepén Gárdony puszta földbirtokosának személyében változás történt. Az 1840-es években a puszta Torkos László tulajdonába került 120.000 forintért. 1868-ban már Balassa János volt Gárdony birtokosa, aki csupán két évig irányította a gazdaságot, mert 1870-ben már leánya (Torkos Lászlóné) volt Gárdony puszta tulajdonosa.
Az elegendő tőkével nem rendelkező Torkos Lászlóné, 1876-ban Jánossy Rezsőnek adta bérbe a gárdonyi határt. 1880-ban Zichy Nándor (felesége Zichy Lívia) vásárolta meg az akkor már jól felszerelt gazdaságot. Alig másfél évtized múlva új tulajdonosa lett Gárdony pusztának. Zichy Nándor leányát, Mariettát, Székhelyi Gróf Mailáth István Géza feleségül vette 1894-ben. Mailáth Géza a Torkos család számára épített (Ybl Miklós terve alapján) földszintes kastélyt lebontatta, helyére Hubert József építész terve szerint, egyemeletes neoreneszánsz stílusú épületet emeltetett. A gárdonyi gazdaságot új cselédházakkal bővítette, modernebb gazdasági eszközöket szerzett be, generátorral fejlesztett árammal látta el a pusztán lévő épületeket.
A rendelkezésünkre álló adatok szerint Mailáth Géza nem egy fejletlen gazdaságot vett át 1894-ben elődeitől. Torkos Mihály 1853-ban, egy fiatal, Egerben született tiszttartót alkalmazott Gárdony pusztán, aki a gazdálkodás mindennapi munkáját irányította. A marcali plébánián  őrzött anyakönyvek szerint munkaerőben sem volt hiány. 1870-1880 között több mint ötven családfő dolgozott a gárdonyi uradalomban.
A II. világháború után, a megszűnt uradalmak földjeinek egy részét a falu és a puszta szegényebb családjai között osztották ki, majd az 1950-ben megalakult termelőszövetkezet lett a puszta tulajdonosa.

CSITÁR CÍMERE
Leírása
A pajzson aranykorona, a mező közepén kis pajzs, körülötte ekevas és csoroszlya, búzakalászok, szőlőfürt ábrázolás. A jobb alsó sarokban ezüst pólyával elválasztott két mező látható. A kék és a zöld szín a faluban készült szőttesek és hímzések kedvelt színe.
Jelentése
A korona a község történetének folytonosságát, egykor a királyi birtokhoz való tartozását jelzi. A címerpajzs formáját a falu két földbirtokosának (Forgách, Szentiványi) címeréről kölcsönöztük. A középen elhelyezett kis pajzs Csitár nevének eredetére, (pajzs, pajzskészítő) utal. A tervezésnél a község 1788-ban készült pecsétjének motívumait is felhasználtuk.

A mezőkben lévő ekevas és csoroszlya a földművelésre utal, a búzakalászok, a szőlőtőke az egykor jelentős gabonatermelést, a jövedelmező szőlőültetvényeket jelképezi. Az alsó részén a mezőt középen kettéosztó ezüst pólya a Csitár patakot jelöli, amely a 17. század közepéig önálló településnek számító Kis- és Nagycsitárt elválasztotta.

A TEMPLOM

Egy kép kívülről

Az 1332-1377. évi pápai tizedjegyzék szerint önálló plébániával rendelkezett, mely arra enged következtetni, hogy temploma is volt. A Canonica Visitátió (egyházlátogatási jegyzőkönyv) feljegyzéséből tudjuk, hogy temploma a 17. század közepén elpusztult, melynek pótlására fatemplomot építettek. A fatemplom 1672-ben már állhatott, mert ez év május 20-án Farkas István licentiatus misét mondott benne. Egy másik adat szerint 1700-ban Bodó György licentiatus tartott rendszeresen misét a templomban. A templomnak tornya nem volt. A mellette álló haranglábban 1713-ban és 1731-ben egy harang volt.
A mai templomot valószínű Bossnyák Mihály esztergomi kanonok építette 1747-ben. A templom torony nélküli lehetett, mert 1755-ben és 1789-ben a 3, illetve 2 harang külön haranglábban volt elhelyezve. A templom 18-19. századi történetére a későbbiekben is csak szórványos adatokkal rendelkezünk. A Martinus Podhornyeczky műhelyében 1752-ben készült orgona a második világháború idején pusztult el. Ekkor veszett el az 1790-ben öntött harang is, melynek felirata "fecit Benjamin Stephanides Losonci" volt. 1863-ban még megvolt az a harang melyet Csábi János és Gál Márton ajándékozott a templomnak. A marcali plébános, Kozma Miklós feljegyzéséből tudjuk, hogy 1895 augusztusában "Herczeg István Ilinyi igen jóravaló jobbágy ember a Csitári templomnak egy csillárt ajándékozott 8 gyertyásra s egyszersmint az égetendő gyertya s az csillár fenntartására örök időkre 50 f. szóval ötven frt. alapítványt tett egyházhatóságilag jóváhagyva". Ez év novemberében pedig Sebők Márk özvegye Kollár Viktória két darab vörös színű lobogót ajándékozott a csitári templomnak.
A templom falain keletkezett nagyméretű repedések és vakolat hullás miatt, 1897-ben, "hatóságilag bezáratott". A felújítási munkákat a hugyagi templomtól kölcsönkért pénzen, 1350 forint költséggel végezték el. Az épület renoválását 1900 nyarán fejezték be, felszentelésére ez év július 29-én került sor. A szentmisét "Erdély apostoli lelkületű püspöke gr. Mailáth Gusztáv Károly, a vidéki papság és előkelőségek, úgyszintén a környékbeli plébániák körmenetileg megjelent számtalan hívei jelenlétében celebrálta." A felszentelés előtti hónapokban került a templomba a napjainkban is látható főoltár és a Mária mellékoltár. Történetéről a História Domusban az "Egyveleg" címszó alatt az alábbiakat olvashatjuk: "A főoltárt a mellékoltárról s lurdi szobrot és szószéket égészen újonnan állította gr. Mailáth Géza és nagylelkű neje Zichy Marietta gárdonyi földbirtokosok 1370 frt költséggel. Ugyancsak ez alkalommal Zichy Marietta grófnő önkezűleg készített gyönyörű kazulával, oltárterítőkkel és szőnyeggel ajándékozta meg az Úr házát."

Egy kép kívülről

1947-ig községünk Nógrádmarcal fikája volt, a misét, a hittan tanítását stb. a Marcalban lakó plébánosok végezték Csitárban is. Az 1900-ban felújított templom tornyába, a régi törött pótlására, 1903. április 6-án egy új harangot helyeztek el Szent Ilona tiszteletére. A 206 és fél kilós cisz hangú nagyharang Novotny Antal temesvári harangöntő műhelyében készült.
Egy évvel később, 1904. július 30-án, a gárdonyi Mailáth kastélyban felszentelték a nyilvános jelleggel bíró kápolnát. A felszentelést Mailáth Gusztáv Károly püspök végezte. A fa állványon lévő 35 cm átmérőjű kis , harangot a Budapesti Szivattyú és Gépgyár készítette 1904-ben a kápolna részére. Új templom építése több alkalommal felmerült a két világháború között. 1938-ban a tervét is megrendelték, melyet Szeghő Lajos és Balázs Frigyes építőmesterek készítettek el. A 28 méter hosszú és a 13 méter széles templom megépítésére nem került sor.
Csitár 1947 februárjában önálló lelkészséget kapott, filiája lett Iliny, de ide tartozott Gárdony puszta is. Az önálló lelkészség megalakulásától 1964-ig, rendszeresen vezették a Historia Domust, mely nélkülözhetetlen forrása a templom további története feldolgozásához.
Raáb Kornél a falu első lelkésze részletes feljegyzést készített a templom állapotáról, a javítási munkák megkezdéséről stb. Csitári lelkészségének első évéről, az itt talált állapotokról az alábbiakat írta a Historia Domusba. "A csitári templomot 1947. február 4-én nagyon piszkos és elhanyagolt állapotban találtam. Az ostrom és a háború, az ezt követő orosz megszállás idején, az oroszok a templomot szállásnak használták, lovakat is kötöttek be. Bent tüzeltek és főztek, úgy hogy a falak szürkék voltak a füsttől és koromtól. Először is a sekrestyét és a haranglábat hozattam rendbe egy itteni cigány kőművessel. Az ablak keretek, a bútorok és törött padok megjavítását Csikány Mihály csitári hívem készítette és javította ki teljesen önzetlenül. A Mária oltárba egy új oltárkövet hozattam Esztergomból, tekintve hogy eddig ez ott nem volt. Ezt is Csikány Mihály sülyesztette be az oltárba. Így most már mindkét oltáron lehet misézni. A sekrestyében lévő úgynevezett szószék feljáratot melynek külső templom felöli része már a szószék felállításakor befalaztatott, a sekrestye felöl is befalaztattam."
1948. augusztus 23-án a plébánia épületének alapkőletételére került sor. Az építőanyagot a gárdonyi malom lebontott anyagából biztosították. A plébánia épületét Vadas Gyula, balassagyarmati építész tervezte, az ácsmunkákat Bárány Ferenc csitári születésű ácsmester vállalta el. A ma is látható stációs képeket 1949 augusztusában vásárolták Csábi László és a hívek adományából. 1950. május 1. jétől Csitár plébánia rangot kapott, az eddigi lekészt Raáb Kornélt plébános helyettesnek nevezték ki. 1974-ig a később ide helyezett papok is plébános helyettesi rangban működtek.

Egy kép belülről

A mai keresztelőkút 1957-ben került a templomba. Dominek György budapesti lelkész terve alapján Géber Nándor piszkei kőfaragó készítette, vörösréz teteje Safarik lakatos munkája. Az új keresztelőkutat, 1957. október 15-én, dr. Schwarez Eggenhofer Artúr esztergomi érsek áldotta meg. 1960-ban Gálffy Béla jászberényi festőművész restaurálta a főoltár képét, a kórusra új villanyorgona került, melyet 1961 márciusában dr. Szabó Imre esztergomi segédpüspök szentelt fel.
A hajó és a szentély színes ablakait Kopp Ferencné fóti üvegiparművész készttette 1964-ben. Az első színes ablak a szentélyben szeptember 14-re, a templombúcsú napjára készült el. A színes kép egy díszes keresztet ábrázol, mögötte a felkelő nap stilizált képe, a kálvária-domb stilizált vonala és a felirat: "Megtörte holta a halált." Ez év karácsonyára elkészültek a hajó déli oldalán lévő ablakok színes üvegei is. Az első a szentségekről szóló dogmatikát szimbolizálva: Az Isten Fia, A templom belseje. 1945 Jézus Krisztus a kegyelem megszerzője, amely kegyelmet a hét szentségben a Szentlélek oszt ki. Felirat: "Szentlélekkel teljetek el!" A hajó másik üvegablakán a kegyelmi élet szimbólumát láthatjuk: Krisztus monogram, amelynek – kereszt alakú lévén – az alsó szárából szőlővesszők nőnek ki és gyümölcsöt teremnek. Felirat: "Aki Bennem marad, az bő termést hoz." Az északi oldal első ablakán lévő festmény a Mária-dogmák szimbolikája. Felirat: "Megváltónk anyja, Mianyánk". A hátsó ablak az egyházat szimbolizálja. Felirat: "Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai." Az ablakok színes rajzainak tervét Bárdos Ferenc plébános helyettes készítette.
Az önálló lelkészség – 1950-től plébánia – megalakulása óta, az alábbi plébánosok szolgáltak Csitárban.
       Raab Kornél     1947. I. 1. – 1950. VIII. 30.
       Jávor Mihály    1950. IX. 1. – 1951. II. 12.
       Oláh Tóth Antal 1951. II. 12. – 1955. IX. 30.
       Brinzik József  1955_ X. 1. – 1960. VI. 12.
       Bárdos Ferenc   1960. VI. 14. – 1970. VIII. 30.
       Ávéd Antal      1970. IX. 1. – 1971. VIII. 1.
       Deés Ferenc     1971. IX. I. – 1975. II. 27.
       Ilosvai Gyula   1975. III. 1. – 1988. VIII. 30.
       Udvardy György  1988. IX. l. – 1990. VII. 30.
       Koltai Artúr    1990. VIII. 1. -2007. VIII.01
       Vizy Domonkos   2007. VIII. 1. -2008. VIII.01 (Őrhalomból)
       Tóth József Miklós 2008. VIII. 1.

 
 
 
CÍMER
CSITÁR
NÓGRÁDGÁRDONY